A csapat csökkentett létszámban indult útnak, Safi, Gyula, Guszti a csapatból és csatlakozott hozzánk a kaland kedvéért Jusztina is. Sajnos Lajos, és Ati idő hiányában nem tudtak ezen a túrán részt venni. A terv továbbra is a továbbjutáshoz szükséges alapvető feltételek megteremtése, mint a barlangban a 3-as szifon elejéig megfelelő állandó vezetőkötél, valamint a kötél poligon felmérése.
A csapat csütörtök reggel indult útnak. Safi és Gyula Tárnokról, Jusztinával Vácról indultunk és út közbeni találkozót terveztünk.  Mivel mi később indultunk, így Gyula által otthon hagyott személyes papírjait utána tudtuk vinni. A találkozó pont egy Ljubljana utáni benzinkútnál volt, itt rövid üdvözlés után haladtunk célunk felé. A menet közben az időjárás rendkívül változatos volt, akadt olyan útszakasz, ahol szikrázó napsütésben haladtunk, és akadt olyan, hogy 60-nal haladtunk az autópályán a szakadó eső miatt. Ezek az időjárási viszonyok, amúgy a hétvége hátralevő részében tovább kísértek minket.
Este 6 óra körül megérkeztünk a szállásunkra, elvégeztük a szobabeosztást, kipakolást, valamint estére volt még egy kis feladatunk, pár palack feltöltése. Ezek után elmentünk megnézni a barlang bejáratát, hogy mi történt ez elmúlt időben arrafelé. A barlanghoz érve az első dolog, ami feltűnt, hogy a vízmérő szerint jó 30-40 cm-rel alacsonyabb a vízállás, valamint a híd túloldalán valaki egy méretes követ kettévágott valami géppel és lábnyom alakú alakzatot mart bele. Sokáig találgattuk, mi céljuk lehetett ezzel, de értelmes magyarázatot nem sikerült találnunk rá. Mivel aznap már más teendőnk nem nagyon volt így egy üveg borral zártuk az estét a folyóparton ülve.
A reggeli ébredés után az aznapi merülés terveit egyeztettük. A tervünk a 2-es szifonban lévő korábban behelyezett állandó kötél megfeszítése volt a cél, és továbbhaladás az öltöző felé. Erre a merülésre Safi, Gyula és én indultunk neki. A felszerelések összeszerelése után vízbe szálltunk. Nem kevés felszereléssel indultunk neki. Mindenkin a dupla 12literes hátkészüléken kívül 3 db stage palack volt, 1-1 a fúrógép levegő ellátásához, 1 -1 a benntartózkodásra, 1 meg a másnapi merülésre. Dupla palackjainkat a kijövetelhez valamint tartalékként vittük magunkkal. Ezen kívül elhelyeztünk még 2 oxigénpalackot is a kijárat közelébe, hogy probléma esetén bármikor tudjuk azokat használni.
A barlangba belépve a szokatlan alacsony vízállás mellé, szokatlanul jó látótávolság párosult, így a kötél mellett haladva a barlang nagy része láthatóvá vált a víz alatt. Az első szifont átúszva haladtunk a második szifon felé, közben a két szifon közötti tóban nézegettük, hol kellene az állandó kötelet vezetni, hogy minél könnyebb legyen az átkelés a tavon, és a lehető legjobban lehessen a barlangot a kötél mellett felmérni.  A 2-es szifont elérve megbeszéltük a teendőket és nekiindultunk a kötelet megfeszíteni a maillon-okban.  Ezekkel gyorsan végezve haladtunk tovább és az állandó kötelet fektettük le. Safi és Gyula kezelte a fúrógépet, valamint a nitteket, én meg a nagy kötéldobbal haladtam előre.  Időközben felváltva végeztük a munkákat.  Az 5 -6 –ik nitt környékén eltömődött a fúrószárunk, így nem tudtuk aznap a fúrást folytatni.  Az öltözőtől már nem sok választott el minket kb 2-3 nitt és 15-20 méter kötél. Mivel már több mint 2,5 órája a barlangba voltunk ideje volt kifelé indulni.  Kifelé menet a kettes szifonból a korábbi otthagyott kötélmaradványokat szedtük össze, hogy ne okozzon a merülések alatt problémát, és ne legyen teleszemetelve a barlang. Mivel a látótávolság elég jó volt így feltűnt, hogy a 2-es szifonban egy korábban bekötelezett általunk felső járatnak hitt rész nem más, mint egy hasadék, ami a jelenlegi főkötéltől 4 méterrel feljebb húzódik egy keskeny hasadékban. Ennek a kötélnek a kivétele is a terveink között szerepel, mivel az előbb említett elhelyezése miatt semmiféle előnnyel nem jár a barlangban.  A kifelé feltekert kötél egy kézilabda méretű gombolyagra duzzadt mire elértük az első tó felszínét.  A tó élővilága korábbi ittlétemhez képest, most mintha a gazdagabb oldalát mutatta volna. A proteusok mindenféle méretben, a 10 cm apróságoktól a 30 centiméteres családtagjaikig, voltak láthatóak a barlang minden pontján. A barlangi vak garnélák pedig ide-oda cikáztak lámpáink fényében.
A felszínre érve sorra vettük az aznapi merülés eredményeit, elégedetten konstatáltuk, hogy hamarosan az öltöző résznél járunk, így marad az első tó bekötelezésére is.  A nap további programjaként a palackjaink feltöltését céloztuk meg elsőként, majd felváltva elfogyasztottuk elemózsiánkat. Mivel Gyula épp fogyókúra programját élte, így neki egy turmix volt a reggelije ebédje vacsorája.
Közben Jusztina is visszaért futóedzéséről. Célja 16 km futás volt, de „sajnos” szegénynek 2 perccel a forduló előtt meg kellett fordulni. Az ok igen egyszerű volt, az úton utolért egy komótosan sétálgató medvebocsot. Első reakciója az volt, hogy milyen kis aranyos, aztán hirtelen átvillant az agyán, hogy ahol medvebocs van, ott bizony medve anyuka is van a közelben. Így hirtelen irányváltással a visszafelé utat választotta. Megértem az okát.
A töltés és étkezés befejeztével a kb. 15-20 km-re lévő Kobiljaca barlangot vettük úticélnak délutáni túrázás gyanánt. A barlangról az előző túrán kapott Gyula információt a helyi szállásadótól, akinek térképe is volt a barlangról.  A barlanghoz vezető út a Kolpa folyó völgyében vezetett végig, hol a folyó mellett, hol a folyó feletti hegytetőkön. A legkomolyabb rész, amikor két falu között egy tábla figyelmeztette a gyanútlan autókázókat, hogy „Konec Asfalta”. A barlanghoz érve bekarbidoltunk és elindultunk a barlangba. A barlang a kijárattól nem messze kétfelé ágazik. A jobb oldali járatot vettük célba. Az út egy részét travizva, más részét agyagba csúszva - mászva kellett megtenni. Mind a két járat végpontja egy ellaposodó tóban végződik. A helyiek szerint egyszer próbálkozott itt búvár a tovább menetellel, de nem érezte jól magát így tíz méter után kijött. Elhatároztuk, hogy amint van időnk, akkor ebben a barlangban is megpróbálunk tovább jutni.  Mire kiértünk ismét elkezdett esni az eső, szokás szerint. A mai nap eseményei után a szállásra visszatérve már nem maradt másra energiánk, mint aludni.
Szombat reggel felkelve a program ismét a reggeli utáni merüléssel kezdődött.  A cél a tegnapi kötél végpontjának továbbvitele volt. Az öltözőt hamar elértük, és a kötelet itt végpontként kikötöttük. Ha már itt jártunk, akkor levetkőztünk, és elmentünk a 3-as szifon elejéig. Megnéztük, a hasadékon való átjutás megkönnyítéséhez, milyen eszközöket kell beszerelni. A hasadék feletti átjárót is megnézegettük, majd rövid pihenő a „Margit – szigeten”, aztán elindultunk visszafelé. Mivel itt korábban Atinak volt bent kevlár kötele, ezt az állandó kötél megléte miatt visszafele feltekertük és kihoztuk, valamint mivel másnap már ez első tóban terveztünk munkálatokat, így a maradék teli palackokat is áttelepítettük oda. Kifelé menet az első szifonban a felmérő csapat által elhagyott poligon táblákat még megkerestük. Ezeket az első szifonban lévő kürtőben egy 26 méter mélyen lévő kiszögelésen találtam meg.  Safi fentről figyelve 15 méterről a látótávolság miatt teljesen jól látta, miket csinálunk lent. Ilyen jó látótávolság itt még nem volt.
Persze a barlangból kiérve az eső ismét esett. Így a palacktöltés helyett az ebéd utáni szunyókálást választottuk. Ennek egy hátránya volt, hogy később kezdtünk el palackot tölteni, így a betervezett délutáni barlangászás elmaradt. Így volt idő arra, hogy Jusztina merülés utáni vágyakozásait a folyóban próbálja csillapítani. A töltés közben az apróbb felszerelés hibákat, kijavítottuk, majd egy jó kis házi pálinka kíséretében zártuk az estét.
Vasárnapi programként a reggeli merülést két csoportra osztottuk mivel Jusztina is szerette volna a barlangot megmerülni. A két csapat felosztása szerint Gyula és Safi az első tóban viszi tovább a kötelet, Jusztina és én elmegyünk merülni egyet, hogy meg tudjam mutatni neki a barlangot. Az összeszerelés közben egy ágyúdörgésszerű hangra lettünk figyelmesek. A hang egy a barlang feletti sziklafalról leszakadt szikla zuhanásától keletkezett.   Erre Safi viccesen megjegyezte: „Na ezért kell a sisak”, nem mintha egy 40 kilós szikla ellen valami védelmet nyújtana.  Mi hamarabb befejeztük a merülést, kijöttünk és elkezdtük a cuccainkat összepakolni, mivel mi vasárnapi hazaindulást terveztünk. Safi és Gyula még bent maradt a munkát folytatni. A bent lévő összes kötelet sikerült hamar lefektetni, így ők is a vártnál korábban kijöttek. A hátralévő métereket egy másnapi merülésre tervezték.  Aznap, mivel mi bepakoltunk és elindultunk hazafelé, más már nem történt velünk, de Gyula és Safi egy közeli barlangot tervezett megnézni, de erről meséljenek ők!