A történet ott kezdődött, hogy interneten elkezdtem újra légzőkkel kapcsolatos oldalakat-fórumokat nézegetni. Igen hamar körvonalazódott bennem mit nem szeretnék. Egyelőre nem szeretném elektronikus kütyükre-szelepekre bízni a belélegzett gázkeverék előállítását. Így maradt a pSCR működési elvű készülék. A pSCR a passive Semi Closed Rebreather rövidítése, amely a féligzárt passzív újra légzőt jelent. Ebben, ha van is elektronika az is csak az oxigén parciális nyomását, vagy oxigén százalékot monitoroz, a gázkeverésben mechanikus szelepek vesznek részt. A készülék akár elektronika nélkül is képes működni. A hatásfoka nem annyira jó mint a zárt rendszerű készülékeknél, de, jobban felügyelhető a gázok felhasználása. A pSCR rendszerű készülékek közül rengeteg gyártó található, itt jött képbe az internet ismét. Mivel a működési elvük hasonló, így kerestem egy olyan „gyártót” ami viszonylag közel van hozzánk, és tanfolyamot is tartanak belőle. Így esett a választás a Tres Presidentes cseh gyártmányú újra légzőre, valamint Martin-ra és David-re.

A tanfolyamról történt egyeztetéseket már jó korán megkezdtük, valahogy január végén és sikerült belőni a az április elejei időpontot.

Közben az idő gyorsan telt, le lettek egyeztetve a szállás feltételek, felszerelés feltételek stb. közledet a tanfolyam napja, mely helyszínéül az ostrava-i Alvin Dive Club valamint Svobodna Hermanice-i tó szolgált.

Szombat délutáni érkezést beszéltünk meg Daviddel így mi itthonról szombat délelőtt elindultunk. A GPS menetközben többször megtréfált minket, így egy óra veszteséggel, de megérkeztünk Ostravaba. Itt jöttünk rá, hogy David telefonszámát rosszul írtam fel, de a fejlet mobilkommunikációnak hála interneten meg tudtam nézni a telefonszámát.

Miután sikeresen bemutatkoztunk egymásnak az idő rövidsége miatt rögtön bele is kezdtünk a tanfolyamba. Legelsőképpen a tudás felmérése képen gyors kérdezz, felelek módban győződtek meg a jelenlegi elméleti tudásomról. Mivel ez egy bevezetéses tanfolyam volt a félig zárt újra légzők világába, és felkészültségemet is megfelelőnek találták nem mentük bele az alap nitrox-os számolgatós feladatokba inkább az újra légzős specifikumokra koncentráltunk. Ezután darabokra kaptuk az újra légzőt minden egyes darabnak a funkcióját, kiképzésének miértjét, valamint azok karbantartását. Meg kell valljam, mint a DIY projektek kedvelőjének jó volt látni, hogy a srácok a saját maguknak készített újra légző készítését, hogy tudták profi szinten kompromisszumok nélkül megteremteni.  Nem hiába hívták az újra légzőt a saját gyereküknek. Ezek után a kezembe adták a komplett cuccot természetesen, darabjaira szedve, és a feladatom ennek a megfelelő összeszerelése, és az alkatrészek funkciójának működési elvének elmagyarázása volt a cél, melynek sikeresen megfeleltem. A felszerelés készen várta a másnapi merülést. A reggeli találkozó 7 órára volt megbeszélve.  Mivel az út kellemesen kifárasztott így este fél tízkor nem volt szükségem altatóra.

A másnap reggel hamar érkezett reggel 6- kor keltünk Jusztival, gyors kávé készülődés után megérkezett Martin és David. A felszerelések összepakolása után irány Sobodne Hermanice a merülés helyszíne. Ez a tó nagyjából 40 km-re található Ostravától. A tó keletkezése egy régen nem művelt palakőbánya elárasztott területe, melynek maximális mélysége 36 méter, a magyar bányatavakhoz képest meglepően jó látótávolsággal, mely kb 8-10 méter lehetett.

A felszerelés összeszerelése következett.  Davidék a felszerelés konfigurációjánál megmutattak kétféle alapvető konfigurációt. Az egyik egy úgynevezett klasszikus Back mounted rendszer, mely röviden annyit jelent, hogy az újralégző a háton és a két oldalára, egy-egy  a merüléshez megfelelően kiválasztott űrtartalmú palackot jelent. A másik megoldás, az újra légző a háton és a két palack mint a side mounting rendszereknél a két oldalra felakasztva. Az utóbbi konfigurációnak barlangi környezetben rengeteg előnye van. A főbb előnyök, ha száraz részeken kell a palackokat szállítani, akkor nem kell egyszerre a két palackot és az újra légzőt tranzportálni, hanem darabokba is könnyen lehet minimális szerelgetés mellett. Valamint a másik előnye, hogy a gáz forrásaként szolgáló palackok csapjai, első lépcsői a búvár szeme előtt jól látható módon vannak elhelyezve. Amennyiben a búvár szűkülethez és abban az esetben a side mounting rendszert könnyebb igazgatni is.

Első merülésre a sidemounting mellett döntöttem.

Az első merülés egy fundive-nak, szoktató merülésnek volt betervezve, mivel még nem használtam soha ilyen eszközt így meg kell szokni a vele járó különbségeket a nyílt rendszerű felszerelésekhez képest. Hát van mit J A terv az volt, hogy a 5 méteren lévő trepnit nyílt rendszerű módba közelítjük meg majd ezt követően váltunk át zárt rendszerre. Itt jött az első szokatlan dolog. Meg kell, valljam a nyílt rendszerű készülékeknél a légzésellenállást mindig a legnehezebbre szoktam állítani, de az újra légzőnél néha ez is kevés. Nem mindegy, hogy milyen testhelyzetbe vagyunk. Például, ha függőleges testhelyzetbe vagyunk fejjel, felfelé akkor az újra légzőben lévő ballonra nagyobb nyomás nehezedik, mint a tüdőnkre, így a felfújása is sokkal több munkát igényel. Érdekes volt megszokni ezt az érzést. A másik nagy különbség, hogy itt a folyamatos légzésre sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni, mert a légzés ritmusa, hossza szabályozza az egységben az friss légző gáz beáramlásának mennyiségét.    Ezért a következő feladat a különböző testhelyzetekben történő levegővétel gyakorlása volt a cél. Vettem levegőt fejjel lefelé, felfelé, hason, háton minden pozícióba. Majd a tóban lévő víz alatti kamrát közelítettük meg, melyben cseh búvárok laktak napokon keresztül, kísérleti célból, és e mellett 18 méterről emelkedtünk 6 méterre. Természetesen az emelkedés is teljesen más, mint nyílt rendszer esetében, mivel a készülékben van egy „levegős” tér, amelyből emelkedés során ki kell engedni a táguló levegőt. Majd a feladat befejeztével irány a vissza az aljzat közelébe és kiúsztunk a víz alatt a partra. Meg kell valljam annak ellenére, hogy az elektromos fűtésem a merülés nagy részén be volt kapcsolva, azért 50 perc 4 fokos víz után kikívánkoztam már a vízből.

A felszerelés szétszerelése után, elfoglaltuk a tótól nem messze lévő szállásunkat ahol a helyi bácsi egy nagy fazék forró teával várt minket. Az ebéddel megvártuk Martin-t is mivel neki volt egy fundive-re vágyó hölgyeménye 4 fokos vízbe, nedves ruhába. Nem irigyeltem.

Közben Daviddel az újra légzővel kapcsolatos számításokat, dekompressziós elméleteket beszéltük át majd megbeszéltük a délelőtti merülés eseményeit és átbeszéltük a délutáni merülés feladatait.

Az ebédet a helyi pub-ba fogyasztottuk el, amely kb a szocializmus korszakát idézte, de kellőképpen jól főztek. Ebéd után kis délutáni szieszta után irány ismét a víz. Most Martin jött velem vízbe és vele a levegőellátással, társmentéses feladatok megoldása, gyakorlása volt a cél. Volt levegőelfogyás, gázváltásos feladatok, helyes légzés fenntartása… Ez a merülés is közel egy órásra sikeredett, ilyenkor nagyra tudom értékelni azt a percet, amikor kitaláltam és megépítettem a víz alatti fűtésemet.

A merülés a legmegfelelőbb kinti időben történt, szakadt az eső, és 3-4 foknál nem lehetett több. Mondjuk így szerencsére nem kellett megküzdeni a hirtelen hőmérsékletingadozással a víz és a kinti hőmérséklet között J.

Aznap estére a helyi szállásadónk vacsorával várt minket, mely fácánleves volt és vaddisznó pörkölt knédlivel. Hozzá mivel vittünk magunkkal itthonról bort így azt iszogattuk, mely a cseh barátainknak is igazán ízlett. Majd a vacsorát követve, az újra légző került ismét elő, dekompressziós szempontból, valamint sok szó esett barlangi tapasztalatokról, információkról.

Másnap reggelre be volt tervezve még egy merülés, melyen az addig tanult feladatokat, ismételtük, valamint ellenőrzött körülmények között kb 60 cm-es vízben egy hipoxiás feladat, ez érdekes élmény volt.  Érdekese volt átélni azokat, amikről eddig csak hallott az ember, egy biztos, rossz gázváltás esetén jó ha az ember tapasztalta már, hogy milyen érzés az amikor egy alacsony parciális nyomású gázra vált be az ember.

Miután végeztünk a merüléssel, összepakoltunk, és búcsút vettünk Davidtől majd elindultunk hazafelé.

Jó volt a tanfolyam. Jó volt egy új lehetőséget kipróbálni, meg tanulni használni. Már csak az újra légző hiányzik a búvárcuccaim közül, de ami késik, az nem múlik.